Régi kép
...Épp ma olvastam: "A kutatásban először figyelték meg az úgynevezett neuroplaszticitás működését alvás közben. Ez az agynak azt a tulajdonságát jelenti, hogy képes az idegsejtek közötti új kapcsolatok kialakításával a saját szerkezetét átalakítani, önmagát tökéletesíteni. Úgy tűnik, a plaszticitás, vagyis az agy áthuzalozása nagyon gyorsan történik, másodpercektől órákig és napokig tarthat – írja Kamran Diba, aki Marcel Proustot idézve rámutatott, hogy egyetlen külső hatás képes azonnal felidézni valakiben a gyerekkorát." [https://index.hu/techtud/2024/06/08/agy-alom-prekognicio-jovobelatas-agykutatas-patkany-idegsejt-gepi-tanulas/ az Index tudósítása a Rice és a Michigan Egyetem kutatóinak a Nature magazinban közölt cikkéből]

Napokig Roger Penrose: A császár új elméje c. könyvét bújtam,a könyv utolsó fejezeteiben az aggyal, mint a fizikai világ részével, foglalkozik: keresi, kérdezi,kutatja,hogy a kvantumos jelenségek vajon hatással vannak-e az agyműködésünkre, a tudatunkra? Amit a könyv olvasása közben jegyzeteltem, az megtalálható a nevem alatti blog: Átmenet az egyikből a másikba című bejegyzésében, ebből csak a saját záró mondataimat idézem, mert ez kapcsolódik a fenti Index-ismertetőhöz; közvetve Proust gondolatához is, és ahhoz is, amiért érdemes lenne, ha ezt a naplót 2024.06.09-től közösen szerkesztenénk, írnánk tovább.:

...Képesek vagyunk a retinánkba bevágódó egyetlen fotont érzékelni. de ami nagyon különös, az agy - mint tudatos szemlélő - ennek az adott pillanatban (még) nincs tudatában. Igen, ez az egy foton és az agy; az idő, ami nem is folyik, csak van. Ez az ami megfogott a könyvben. Az egy fotonnyi villanások, amelyek aztán megfelelő – tudatos agyműködés létrehozására alkalmas –kritikus tömeget átlépve elindítanak valamit bennünk: egy érzést, gondolatot, „ihletet”, „meglátást” (Penrose szavaival), vagy felszínre hoznak rég megtörtént dolgokat, emlékeket.

Sajnos azért az messze nincs úgy,nem pontosan úgy történik,ahogy Proust érzékelte, vagy gondolta. De azok az ő érzetei, az ő regénye, az ő emlékei voltak. Erről a jelenkori agykutatás, illetve a pszichológiai kutatások eredményei csak annyit mondanak:

Emlékek itt belül. Hogyan lehetne lejutni hozzájuk, felszínre hozni őket? van rá módszer? És itt van a kérdésemre rögtön egy elkeserítő válasz Pléh Csaba: Pszichológia c. könyvéből: "...emlékeink tökéletesen nem megfoghatók és nem megmérhetők; ehelyett dinamikusan változnak, újra és újra konstruáljuk őket, és nincs egyértelmű lenyomatuk, nincsenek agyunkba vésve. Ennek a felismerésnek köszönhetünk rengeteg kutatást, amely révén ma már jobban értjük például a tanúvallomások (Collins–Loftus, 1975), ..a pszichoterápiák (Crews, 1997), a tanulás (Roediger–Karpicke, 2006), de akár a személyes interakciók és a politika működését is." A Pléh Csaba könyvéből vett idézet nyomán, ha komolytalan lennék az abban közölt felismerést Gödel nemteljességi tételének mintájára az Emlékezet nemteljességi tételének nevezném el.

E hosszú bevezető után, ha közületek bárki úgy érzi, hogy 'ezt el kell mondanom mindenkinek (az osztályunknak)' [valahogy úgy, ahogy Karinthy írja az Előszó c. versében:: "Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek"], az írja le és küldje el nekem az alábbi levélcímre: osztalynaplo@lux-et-umbra.hu

és onnan én majd beteszem a küldeményét a neve alá, a naplóba.Nem kell, hogy minden a saját irásunk legyen. Lehet bármi, ami megfogott, és úgy érzed ez érdekelheti a másikat is, vagy hasonló érzéseket, emlékeket ébreszthet benne. Érdekes lenne a tanárainkról és egymásról őrzött emlékfoszlányok megosztása,vagy a négy éves korunkban átélt 56-os emléktöredékek felidézése is...Hiszen ugyanazt a dolgot harmincegyen harmincegy féleképpen élhettük meg. Orsi szavaival azért olyan ne legyen, amivel egymás kútjait mérgezhetnénk (az osztálynapló nem lesz a napi politika helye, csak közvetve, hiszen azért, mert benne élünk, nyilván kihat a közérzetünkre is).

Az eltűnt idő nyomában...járni. felidézni például Oszi szavait, ahogy meséli a 'Tanár úrnak jelentem' jelenetet a tornaórai öltözőben, vagy amikor bekéredzkedtek éjszakára a váci börtönbe, vagy amikor a Rákospalota határát jelző rendőrbódé után nem sokkal egy éjjel elestek a kismotorral és a poggyászukból szanaszét gurult kispuska, töltények és egyéb egyenként is súlyos büntetést maga után vonó dolgok.

"Verba volant, scripta manent" Legalábbis addig, ameddig ez a web-oldal létezhet.