Miniszterelnöki köszöntő
(A hivatkozás lassan nyílik meg, egy kicsit várni kell.)

Nézem a képet. Egy kép (gyerekrajz, fotó, rajz,festmény) szavak nélkül is
sokmindent elárul:- a készítőjéről
-a készítő szándékairól, arról amit közölni szeretett volna vele;
a látvány önmagáról beszél, s amit mond az lehet ténylegesen az, vagy közelítőleg azonos
azzal, amit a közlő mondani akart, vagy jelentheti - szándékaival ellentétben - annak ellenkezőjét is.
...A magyar kutura napján a külföldiek szemében a rólunk kialakult torzképet nem erősíteni,
hanem homályosítani kellene, hogy "látva lássanak" bennünket.:
Nem újra-és újra: A gulyás, gulasch,csárda,csikó, csikós, puszta, és más effélékre;
az "ulti-kalbász-pályinka" szentháromságára irányítani a figyelmet.
..."malom alja, fokos" [dühöng Ady]

Tényleg nem értem mi vezette az üzenet felrakásakor, hiszen kanyarodjunk vissza
a nagyvilágból "miországunkba":
a himnuszt éneklő istenadta nép azt sohasem pálinkás pohárral a kezében,
és nem is cigányprímások bazseválása kíséretében teszi.
...Lavotta, vagy Rigó jancsi ezt biztosan ki is kérné magának, ha erre biztatnák.
...És aztán beugrott Vörösmarty Vén cigány-a;
...legvégül pedig Balassi "Ó, én édes hazám, te jó Magyarország."-sora

A Tisza-parton

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

Ady Endre

A VÉN CIGÁNY

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854. július - augusztus (?)

Vörösmarty Mihály