fabula rasa
Cara Fabula Rasa!
Amikor ez a mesének szánt írás formálódni kezdett bennem, és a fenti
címet adtam neki gondolatban: még nem tudtam, hogy Te létezel,író vagy,
vagy ahogyan jellemzed magad: 'lételemed az írás', az írás, és ezt a létet
Fabula Rasa írói álnéven éled.
Bár tudtam mit jelent a Tabula rasa1 kifejezés, ami előhozta bennem
a szójátéknak, egyben jó kis címnek, gondolt fabula rasa-t, azért biztos,
ami biztos rákerestem a kifejezés eredetére, értelmezésére,
magyarázatára az Interneten. S ha már ott jártam: begépeltem a keresőbe
a fabula rasa-t és nagy meglepetésemre találatokat jelzett a kereső,
az egyik Te voltál, előjött a blogod, benne a bemutatkozásod, verseid,
novelláid, néhányat azon nyomban el is olvastam. Remélem nem haragszol meg
érte, ha a mesém végén a jegyzetek közé beteszem a blogod elérhetőségét,
így már a magyarok is olvashatják az írásaidat, nemcsak az olaszok.
"Rege a csodaszarvasról2
Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia."
...
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Vadont s a Dont ők felverik
A Meóti kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.
Ott a szarvas, mint a pára
– Köd előtte, köd utána –
Míg az ember széjjelnézne:
Szemök elől elenyésze.
Hóha! hóha! hol van a vad?...
Egy kiáltja: ihon szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!
Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot átaldöfnek;
Gyík ha rezzen; fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.
Szóla Magyar: hej! ki tudja
Merre van, a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé –
Anyám, anyám, meghalsz belé!
Szóla Hunor: itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz.
Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra."
...
"Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.
Szittya földet elözönlék,
Dúl királynak dús örökjét; –
És azóta, hősök párja!
Híretek száll szájrul szájra."
'Magoré a magyar nemzet' Hívta őket az út,
messze-messze nyugat felé.Évek szálltak az évekre, évtizedek az évtizedekre,
évszázadok az évszázadokra, mire megtalálták a védett földet. De még onnan is
ki-ki csaptak prédára*.
Talán már a szájrul-szájra tovább adott ének is elhalt a hajdani Etelközről,
mert a prédát nem arra keresték.
És velük párhuzamosan, ott túl a Kárpátokon megszületett, nőtt-növekedett
a Kijevi Nagyfejedelemség. Ők is prédát kerestek, Bolgárországot és Bizáncot
szemelték ki célpontnak.
Hírét vették e Kárpát-medencei nyughatatlan, harcos népnek, gondolták ha
megnyerik őket szövetségesül, akkor úrrá lehetnek a bolgárokon és Bizáncon.
A kijevi nagyfejedelemséget ekkor egy fejedelemasszony, Olga irányította3,
aki a Kijevi Rusz uralkodójának I. Igornak volt a felesége. Férje
meggyilkolásakor a fia, Szvjatoszlav még csak három éves volt. Olga 955-ben,
amikor Konstantinápolyban járt áttért a keresztény hitre. Keresztapja
Bíborbanszületett Konstantin.
A későbbiekben a bizánciakkal megromlott a viszonya. "és a nyugati kereszténység felé fordult"3
"felvette a kapcsolatot Ottó német-római császárral, akitől papokat és püspököket kért
a népe megtérítésére.962-ben átadta a trónt az időközben húszévessé vált fiának, de mivel
Szvjatoszlav gyakran vezetett hadjáratokat, tulajdonképpen továbbra is ő uralkodott."
Úgy esett, hogy Olga uralkodása közben szenvedtek a kalandozó magyarok Augsburgnál döntő
vereséget, "S ekkor váltotta Fajszot Taksony,aki azonnal nyugalmat hozott az országba,
hiszen kiegyezett a szomszdos népekkel. Kiegyezett a német-római császárral3" és, dehogyis
volt ez igazi nyugalom, hiszen a vereség után dél felé, Bizánc ellen fordultak.
Pont ezidőtájt távolodott el Olga is a bizánciaktól.
"Taksony megbékélést és szövetséget keresett a kijevi udvarral is, amely később egy Bizánc
ellen indított hadjáratban meg is valósult." Szvjatoszlav a magyarokkal szövetségben
harcolt Bizánc ellen, de ez végül nem vezetett győzelemre, és a harcokban Szvjatoszlav
az életét vesztette.
969 július 11-én meghalt Olga is3 A trónon Szvjatovszlavot Jaropolk követte.
Tariscsev egy Nagy Péter korában élő orosz történész szerint (ő volt az első nagy
összefoglaló orosz történeti munka szerzője) "Szvjatoszlav felesége egy magyar hercegnő
volt. Egy szerződés alapján a feleség neve talán Predszlava lehetett."3
..."Ha a feleséget valóban Predszlavanak hívták, akkor talán ő tette ezt a nevet népszerűvé,
hiszen így hívták Bölcs Jaroszláv egyik húgát, majd II.Szvjatopolk egyik lányát, akinek
azután Álmos herceg, I. Géza fia lett a férje. Ezt a kapcsolatot erősítheti,
hogy Szár László is kijevi hercegnőt vett feleségül..."3
"Persze az még így is kérdés, hogy Szvjatoszlav fiainak Jaropolknak és Vlagyimirnak
vajon Predszlava az édesanyja, vagy mások, esetleg Malusha? A források alapján egy
Jaropolk és egy Oleg nevű fia volt, de egyes források szerint Vlagyimir is az ő fia volt-,
aki azonban mások szerint Malusha fia volt."3
"Az orosz kutatók szerint Predszlava Taksony lánya lehetett (vagy egy kijevi bojár lánya,
esetleg egy besenyő kán lánya, de a magyar vonal talán a legvalószínűbb). Vannak források,
amelyek szerint Predszlava meg akarta gyilkoltatni Malushát, de ez nem sikerült. S akkor
a nagyherceg elküldte a feleségét egy távolabbi településre, amelyet aztán róla neveztek el"3
"Későbbi életéről nincs információ, de könnyen lehet, hogy Szent Vlagyimir kijevi nagyherceg
egy magyar hercegnő fia volt, így Bölcs Jaroszlav egy magyar hercegnő unokája, s Taksony
dédunokája lenne, s Szent István másodunkatestvére."3
A történeti források után térjünk vissza a valóságba, illetve itt a mesénk világába.
Szvjatovszlav jóban volt apósával, Taksonnyal. Látta, hogy Taksony katonái jó katonák.
Taksony lánya jó feleség, dali fiakat szült neki, akikből - remélte - vitézlő harcosok lesznek,
hozzá hasnlók. Egy alkalommal, amikor ipam uram az udvarukban járt és a találkozás örömére jókat
ettek ittak, Szvjatoszlav így szólt apósához:
- Hallgasd meg nagy jó uram! mit gondoltam én népeink közös jövőjéről: Itt vannak a mi
folyó szabdalta keleti végeink. Besenyő és tatár hordák törnek be időnként, szüntelen zaklatják.
A Te néped harcban edzett nép, katonáid jó harcosok. ősi mondáinkból tudom, hogy valamikor a régmúltban
Ti is kelet felől jöttetek arra a földre, egy jóideig az a föld volt az otthonotok, aztán tovább vándoroltatok
egészen mai hazátokig. Egyezséget ajánlok én Neked édes ipam-apám uram!:
Hozz ide népedből ötszáz harcost asszonyostul-gyerekestül. Nekik adom azt a véget. Szabad, nemesként élhetnek,
soha nem taszíthatja őket senki jobbágysorba, a kiváltságaikért cserébe "csak" védelmezniök kell azt
a földet nappal és éjjel, örökkön-örökké, besenyők, tatárok és más onnan támadó barbár népek ellen.
Tudom, nektek is van ilyen határőriző népetek jó Taksonyom,
hallottam a vitézlő székelyek szabad népéről, így hát ez az ötszáz és házanépe legyenek a mi székelyeink.
Föléjük csak egy embert rendelek az én fejedelmi hatalmam szelíd kiterjesztőjeként: a második fiamat, Oleget.
Időnként a lányod, az én jó feleségem, Predszlava is meglátogatja majd őket, hiszen néha biztosan vágyik
magyyar szót, otthoni történeteket hallani.
...Taksony figyelmesen hallgatta e beszédet.Kettesben kiballagtak teli kupával a kézben, a csillagok, a fénylő
Tejút alá. Nagy egyetértésben tervezgették eljövendő közös harcaikat. Béke, csend honolt köröttük.
Késő éjszakáig iszogattak, sétáltak még. A végén egymás tenyerébe csapva megkötötték az egyezséget, majd nyugovóra
tértek.
És úgy is lett, ahogy megegyeztek. Pár hónap múlva már le is telepedtek az új honfoglalók a rég elhagyott hajdani
Etelközben.
...
És eltelt megint majd ezer év.
Most nyugat felől törtek rá a hajdani nagyfejedelemség földjére, szürke egyenruhás, fegyelmezett, komor, rémísztő
katonák. Zúgtak, csörömpöltek a tankok, szállító járművek. A szürke egyenruhás fekete parolis
katonákból álló hadsereggel párhuzamosan egy másik, zöld egyenruhás, hadsereg is nyomult az ukrán föld déli végein;
magyarul beszéltek. A Don kanyarig jutottak, egészen rövid idő alatt. A két hadsereg nyomában feldúlt falvak, kisvárosok,
felgyújtott házak, pusztulás, aki nem hódolt, be, ellenállt, azt megölték, az elfogott partizánokat kivégezték.
A nagyfolyamok mentén élő nép komoran tűrte megpróbáltatásait. Tizenegynéhány évvel azelőtt millióikat ítélte
éh-halálra egy másik szörnyű hatalom. Megtanultak megadóan tűrni, valahogyan túlélni. Egyikük-másikuk azt is tudta, kik ezek,
honnan jöttek ezek a zöld egyenruhások, némelyikük fülében a beszédjük is olyan ismerősen csengett. Aki partizánnak állt közülük,
az inkább a szürke egyenruhásokat ölte, ha tehette.
Amikor az orosz ellentámadás megindult a Donnál, és a második magyar hadsereg hosszú védvonala, frontja összeomlott:
talán még sajnálták is a rendezetlenül visszavonuló, egyre fogyatkozó, pusztuló zöld egyenruhásokat. Nem segítettek nekik, de
nem is ölték őket, talán az ezerév előtt létrejött kötelék (a rokonság ténye) sejlett föl bennük, amikor nem ölték, csak szánták őket.
...
Tényleg, milyen nép vagyunk mi...?! és ide a felkiáltó és kérdőjel elé egy ősi magyar kötőszó kívánkozna.
Akikkel rokonok volnánk, akik inkább jó szívvel tekintenek ránk (mint a finnek és az észtek), azokat lenézzük,
nem, nem soha, nekünk nem kell a halszagú rokonság! (Szegény Sajnovics János, akinek korszakos felfedezését pont a reformkort
megelőző testőrköltő tette gúny tárgyává, aztán szegény Reguly Antal és még sokan mások; a mi nyelvünk "nemesebb eredetet" kíván,
mint a finn-ugor; a magyar nyelv és származásunk hun, vagy Sumér, hovatovább Jézus is magyar volt)
Nem, mi inkább az egész világ előtt álságosan sajnáltatjuk magunkat,
hogy mennyire árván, mindenki által sanyargatva áll a vártán Magyarország.
De ha már hun rokonság...Itt vannak az ujgurok (akiket a hajdani idők kínai történetírása a hun nép keleti ágaként említ), és
akiket a mostani kínai hatalom gettókban tart fogva, és akik bennünket, magyarokat az egyetlen rokonaiknak tartanak.
Na, őértük aztán a magyar kormány semmit sem áll ki, még az EU-nak a kínai attrocitásokat elítélő határozatát sem volt hajlandó
aláírni.
...
Aztán itt van ez az ukránok elleni jelenleg is zajló barbár háború.Történeti kapcsolatok, ősi múltunk, "hősi múltunk" ide, vagy oda.
Hiteles, vagy kevésbé hiteles történeti források ide, vagy oda. A magyar kormány nem azok mellé áll, akikkel azért bizonyíthatóan
volt történelmi kapcsolatunk, hanem az áldozatot hibáztatva a gyalázatos támadó mellé.