Kerouac, Ginsberg, Krasznahorkai, Moldova,a bükkzsérci cigánylány, Nádas
László Domokos
2026. aug. 29. 12:41 (1 nappal ezelőtt)
címzett: Tamás
Szia Tamás!
Az ilyen körutakon többnyire mindig történik valami, ami legalább egy
cetlinyi jegyzetre érdemes, azt remélve, hogy abból aztán egyszer írok valamit.
Világért sem szeretném ezzel azt sugallni, hogy a módszerem
Esterházyéhoz hasonló, meg hogy egyáltalán író lennék, de én is szeretek
írni ugyanúgy, ahogy Te.
Valamelyik amerikai íróról (nem jut eszembe most a neve, Muggiában ott vannak a könyvei,
majd megnézem: megnéztem: Kerouac az) azt mondják az összes regénye azoknak a fejében megőrzött nagy beszélgetéseinek
szinte betű szerinti lenyomata, amiket a barátaival (többnyire írókkal, művészekkel) bárokban, kocsmákban
folytatott.(Ginsberggel és másokkal: Ilyenek például: Az elhagyatottság angyalai, vagy az Úton
(ez utóbbi az egyik legnagyobb könyvélményem, az Úton főhőse, - ha jól emlékszem a nevére: Dean Moriarti - ugyan
egyáltalán nem értelmiségi figura,és az Úton valószínűleg pont ezért "ütősebb", mint Kerouac többi írása.
Kerouac írói módszeréről Ginsberggel és Krasznahorkaival kapcsolatban, amikor Krasznahorkai és Ginsberg barátságára kerestem rá -olvastam.
Azért hihetetlen nem?, hogy Krasznahorkai, akire az "úri közönség" és az "uborkafára fölkapaszkodottak" amikor rápillantanak:
azonnal utálkozva fordulnak el, hogy pfúj, micsoda szakadt alak, szóval Krasznahorkai igazi világpolgár,
és micsodai barátai, mentorai voltak!, az ő írásairól, írásaiból is össze lehetne hozni egy jó kis beszélgetést a naplóban
(a naplónk - a pesszimista végkövetkeztetésed ellenére - soha nem fog kimúlni, szerintem azért Kecsmár Laci
és Martos Gábor is olvassa, meg még néhányan közülünk hébe-hóba, például Kene, amikor rápirítok, vagy Borsi).
Kicsit elkanyarodtam, de közben az Úton-nál rátaláltam, amit igazán írni kartam a beszélgetésekben elraktározódott élményekről.
A Gábor Áron Gépgyárban, vagy a Kossuth Nyomdában, vagy amikor kivitelezőként dolgoztam mindig a munkások között éreztem
igazán otthon magam, kár, hogy a velük folytatott beszélgetéseket akkoriban nem jegyeztem fel,
igazából azokból lehetne valódi irodalmat teremteni. Moldova is szerencsés volt ebből a szempontból:
ő is a való életből merített, csak ő Kerouaccal ellentétben a kétkezi emberek krónikása volt.
üdv.:
Domi
Tamás Tombor
2026. aug. 29. 14:42 (1 nappal ezelőtt)
címzett: én
Szia Domi!
Na igen, a kétkezi munkások.Amikor a porszívó gyárban szalagvezetőként dolgoztam,
mindig igyekeztem megkönnyíteni a dolgozóim sorsát. Ezért szerettek éa a vezetőim pedig ezért nem.
Sosem felejtem el, amikor éjszakai műszakban a bükzsérci cigánylány fáradtan befeküdt a polyfoamos ládába és rászóltam,
így válaszolt: Tamás bácsi ne legyen már olyan cinikus.
No és újabb érv facebook mellett, az ő sorsukat ezen keresztül tudom követni.
Amit az írókról írták az érdekes.A megélt élettapasztalat jó forrása lehet az írásnak.
De emellett nem baj, ha a az író képzett a reál-_ és a humán tudományokban.
Nádas a Párhuzamos történeteket 18 évig írta. Sokfélék az írók, na.Üdv. Tamás
vissza a napló nyitóoldalára