2024.06.11
Az általad említett Solt tanár úrral kapcsolatos szituáció (emlékeim szerint) a következőképpen zajlott le:
Osztályszintű szavalóverseny rendezett a Tanár Úr, amelyen én Goethe Erlkönig c. versével indultam - német nyelven. Nem tagadom, némi nagyképűség is dominált a választott vers esetében, mivel akkoriban éppen németül tanultam magánúton.
Magyarán: igyekeztem felvágni.
Azonban a lámpaláz közbeszólt, így aztán törvényszerűen elakadtam. A Tanár úr (szokásához híven) homlokát tenyerébe támasztva hallgatta erőlködésemet, majd a kínos csendben (fel sem nézve) folytatta: ,,Du schönes Kind, komm, geh mit mir!" Persze a döbbenettől még jobban besültem, amit elnéző mosollyal nyugtázott, majd közölte: A kiejtésén még van javítanivaló.
A szavalóversenyt egyébként Gergely Jutka nyerte - megérdemelten!
Az Oszival kapcsolatos ominózus motoros szituációs élmény pedig így történt:
Kettesben vágtunk neki egy börzsönyi kirándulásnak az Oszi tulajdonát képező 175-ös Sport Zetkával. Mivel több napra készültünk, így meglehetősen komoly málhával szerelkeztünk fel, amelynek jelentős részét képezték az Oszi által innen-onnan beszerzett szúró-vágó, valamint lőfegyverek is. Volt nálunk egy második világháborús magyar rohamsisak is, mintegy nehezékként az általam viselt hátizsák tetején.
Már a Régi Fóti úton jártunk, elhagyva az akkor még működő Cérnagyárat (akkoriban ott még villamos járt), valamilyen fatális véletlen folytán a motor első kereke megtalálta a sínt, vagyis a jármű kormányozhatatlanná vált. Következmény: hatalmas bukás, aminek következtében mi is és a málháink is szanaszét repültek. A rohamsisak önálló életet élve elgurult, és hangos csörömpöléssel fejezte be pályafutását az akkoriban még ott posztoló rendőr lába előtt! Óriási szerencsénkre a hátizsák megőrizte titkát: egy Nagant cári Coltot, egy '48 mintájú kispuskát, valamint egy machétát és egy csendőrszuronyt. Ha és amennyiben ez nem így történik, talán még most is jogos büntetésemet töltöm!
P.S.: A rendőr döbbent arckifejezését sose felejtem, talán ez a döbbenet tette lehetővé gyors megmenekülésünket!2024.06.19.
Tudom, hogy a szülő halálának ,,élménye" egy életre szól (mekkora anakronizmus! vagy inkább oximoron?), amit bekövetkeztekor rímbe szedve igyekeztem enyhíteni. Ha alkalmasnak ítéled, tedd be lécci a nevem alá. Sajnos közülünk már sokan (szinte mindenki) átélte ezt a tragédiát, talán megértéssel fogadják érzelmeim kitárását.
Ott voltam utolsó lélegzetednél,
Még foghattam kihűlő kezed.
Hát mégis elmentél tőlem,
Még ha én nem is engedtelek.
Már nem hallottam utolsó szavad,
Te nem láthattad könnyeimet,
Bezárkóztál az elmúlásba,
S kihagytad belőle az életemet.
Gyermekként csüggtem rajtad
Több, mint félszáz évesen.
Nem értem: miért nem VAGY!
S ha mégis: miért nem velem?!
Önző vagyok, tudom,
Hisz régóta kívántad a halált.
Utolsó álmodban még nevettél.
Engem láttál, vagy azt, aki várt?
Anyu, ugye ott leszel, ha érkezem?
Kérlek, nevess, és úgy várj rám!
Ígérem, nem fogok sírni úgy, mint itt,
Ha OTT is Te vagy az anyám!
kapcsolat: ezen a levelezőfelületen tudod elküldeni azokat a tartalmakat,
amelyeket meg szeretnél mutatni a weboldalunkon
osztalynaplo@lux-et-umbra.hu